Gy. Horváth László

John Williams " Stoner " cimű könyve kezembe került egy kórház könyvespolcán. Nem ismertem az írót, viszont nagyon szeretek olvasni. Elég vastag volt a könyv, gondoltam unaloműzőnek megjárja. Elkezdtem az olvasást, már a kezdettől nagyon érdekes, sőt annyira jutottam, hogy nem tudtam letenni. Minden sorát az írónak át tudtam élni, folyamatos olvasás után nagyon sajnáltam, hogy vége.

Egyet értek Zöld Istvánnal, habár ő sem fukarkodott az idegen kifejezésekkel. A könyv nagy csalódás, kár volt az időt rápazarolnom.

A tortenetbe szott csavar mar a konyv elso negyedeben eleg nyilvanvalo a krimirajongok szamara - nagy meglepetest a fulszoveg ellenere ne varjunk...

Őszintén szólva a történet kissé nehézkesen indult. Legalábbis azt gondoltam az elején h ez a könyv se nem jobb se nem rosszabb bármelyik 3/5 -ös átlagos sztorival rendelkező könyvnél. Néha szükségtelenül, már-már zavaróan brutális, de átlagos. Aztán végül jó hogy nem adtam fel, de milyen jó. A történetvezetés lendületes lett, izgalmas, a karakterek a mélyen megvetettből egyre inkább a szívemhez nőttek. Szóval akit nem rettent el egy kicsit gyenge kezdés, és némi brutalitás az elején az igazi gyöngyszemre találhat a trilógiában. Az utolsó forintig megérte számomra

A rengeteg pozitív kritika hatására olvastam el, alapvetően szórakoztató történet, de nincs benne semmi rendkívüli. Lawrence a blogján írt arról, hogy elsősorban George R R Martin munkássága motiválta a trilógia megírásában, a színvonalat viszont nem igazán sikerült elérnie. Hiába a sötét hangulat és a brutális cselekmény, a történet maga kevésbé súlyos, a karakterek pedig felszínesek.

Sikeresen újraolvastam az előző 2 könyvet, így a 3. még élvezetesebb volt, felfigyeltem olyan dolgokra amikre először nem. A történet folytatódik, Jorg immár 7 ország ura és hajt a Császári címre. Visszatekintünk, hogy utazta be a Széthullott birodalmat és a császári választás is eljön. Jorg új mágikus dolgokat fedez fel ami segítségére is lesznek. Tökéletes zárókötet, igaz, hogy akadt 1 dolog amire előbb jöttem rá mint a könyv megmutatta volna, de szerintem ez így volt beleírva. Aki az első 2 könyvet elolvasta és tetszett neki, akkor már ezt a könyvet kellene olvasnia :)

Igazán jó könyv. Első mit olvastam tőle. Nagyon megragadott minden szava mit leírt :)

Folytatjuk a Tövisek hercege könyvet, sikeresen bosszút állt anyja és öccse gyilkosán, megszerezte a trónt és király lett. Nyíl herceg vonul ellene hatalmas seregével, de Jorg esze ágában sincs térdre borulni előtte. A csaták gyönyörűen vannak kidolgozva, újabb mágiákat, szerkezeteket ismerünk meg. Fény derül olyan titkokra amelyet jobb lett volna nem megtudni, de nélkülük nem teljes az ember. Nekem jobban tetszett az első könyvnél, mert itt már tudjuk Jorg történetét és szurkolunk neki. Sok mindent be kell vetnie a hatalmas hadsereg ellen, hogy győzedelmeskedjen. Vajon sikerül neki?

Jorg egy igen érdekes és szépen kidolgozott karakter. Az embernek utálnia kellene azért amit művel, de amint megismered a történtét, rájössz, hogy mennyi mindent élt meg és még mindig megy tovább. Végignézte anyja és öccse halálát egy tövisbokron, túlélte a tövisbokrokat amelyekbe bele kellett volna, hogy haljon. Kimagasló az, hogy tesz az emberek véleményére, jövendöléseire és, hogy ha mondják neki "ezt nem tudod megcsináni" akkor épp azért is megcsinálja. Megvalósíthatatlan dolgokat visz végbe és él túl. Rablóbandát vezet és külön tetszett a fejezetek között egy-egy testvérről alkotott gondolat. Már másodszor olvastam el, és most még több dolgot értettem meg. Fantasy rajongóknak nagyon tudom ajánlani.

Az író rögtön a könyv legelején bedobott a mély vízbe, a történet közepébe csöppentem, ahol minden csupa vér és gyilkolás. Picit meglepett ezzel a kezdéssel és azzal a brutalitással, amit az első oldalakon olvastam, de erős a gyomrom, úgyhogy ez nem tántorított el a folytatástól szerencsére. A regény nagyon olvasmányos,sodró lendületű, eseménydús, tele van akciójelenettel, és a történet is jól kitalált. Az első 50 oldal teljesen beszippantott, Lawrence stílusa pedig levett a lábamról. A nyelvezetet is nagyon szerettem, a szépirodalmi igényességgel megalkotott mondatok nagyon jól illettek a középkori hangulathoz. Voltak hibái és hiányosságai, de ezekkel együtt is szerettem és el fogom olvasni a folytatást is. Ajánlom minden fantasy-rajongónak, aki bírja a brutális jeleneteket. Érdekes volt megismerni Jorg életútját, látni, ahogy a kilencéves fiúban az őt ért tragédia hatására valami meghasad és megszűnik gyereknek lenni, ahogy apja tétlensége belehajszolja őt egy eskübe, miszerint megbosszulja szerettei halálát, és ahogy kegyetlen gyilkos lesz belőle. Talán meglepő, de én megkedveltem Jorgot, annak ellenére, hogy brutális és kíméletlen. :)

Nagyon érdekes, fordulatokkal teli, ugyanakkor brutális a könyv története. A főhős egy kegyetlen szörnyeteg, de mégis szerethető, mindig van valami a tarsolyában. Talán a legjobb könyv, amit mostanában olvastam, várom a folytatást!

A történet és a főhős is nagyon érdekes érdemes elolvasni!

Autentikus mű a vietnami háborúról. Elképesztő alkotás. Nem a torkolattűzről szól, amit utoljára lát a holtan összeeső katona, hanem az útról, ami odáig vezet, hogy akár szembe is rohanjon vele.

Anthony Burgess, angol írónál valamikor a '60-as években gyógyíthatatlan betegséget (talán agytumort, de ebben nem vagyok biztos) diagnosztizáltak, és max. egy évet jósoltak neki az orvosok. Az író erre mint az őrült, el kezdett írni, csak úgy ontotta magából a regényeket. A betegség szerencsére kacsának bizonyult, Burgess egészen 1993-ig élt - és írt. Rengeteg könyve közül magyarul hosszú ideig csak hármat - Gépnarancs, Beteg a doktor, Egy tenyér, ha csattan - adtak ki, az utóbbi években viszont a Cartaphilus kiadó jóvoltából kicsit csökkent a lemaradásunk. A Gépnarancs - nekem kedvencem! Stanley Kubrick döbbenetes vízióval varázsolta filmvászonra is, de most maradjunk a regénynél. Valamikor a meghatározatlan jövőben játszódik. A főhős, Kicsi Alex (aki Schilling Árpád Nexxt c. filmjének egyik szereplőjeként is ismerős lehet, a másik Patrick Bateman volt, az Amerikai Pszichoból) végtelenül ellentmondásos figura, bandájával az erőszak a lételemük, cél nélkül lődörögnek s keresik áldozataikat. Emellett rajong a komolyzenéért, elsősorban Beethovenért. A cselekményt az Ő elbeszéléséből ismerjük meg, orosz szavakkal teletűzdelt argo nyelvezetéhez hosszú, hosszú oldalakra volt szükség, mire hozzászoktam. Az aktuális "akciójuk" gyilkossággal végződik, mire Alex a rendőrség kezére kerül. Egy éppen fejlesztés alatt álló gyógymódnak vetik alá, aminek lényege, hogy az erőszak puszta gondolatától is gyötrő rosszullét fogja el a delikvenst. Vagyis nem az embert terelik jó útra, csak a választás lehetőségétől fosztják meg! A regény fő gondolatmenete is pontosan ez: vajon elfogadható-e egy olyan világ, amiből mindenféle erőszakot száműztünk ugyan, de mindezt a szabad választás lehetősége nélkül, gyakorlatilag irányított zombikkal tettük. (South Park rajongók figyelem: a Nagyobb, hosszabb és vágatlan, egész estés epizódban a gyógymódot, aminek Cartmant alávetik, hogy többet ne káromkodjon, a Gépnarancsból kölcsönözték:)) Burgess válasza egyértelmű minderre: Nem! Amin persze lehet vitatkozni, amíg világ a világ.

A főszereplő, egy 14 éves fiú, aki szakít a gyökereivel és egyszerre próbál hindu, keresztény és mohamedán lenni. Rendkívül érdekes a szituáció. Pontosan 227 napot tölt el egy mentőcsónakban, egy tigrissel a Csendes-óceánon. Történetét csodás kalandok, mesebeli tájak, izgalmas fordulatok színesítik.

Szereted a Gyűrűk Ura trilógiát, de még nem ismered elég alaposan a Tolkien-univerzumot? Akkor itt az idő, hogy elolvasd a Gyűrűk Ura előzménykötetét, a Hobbitot! Ez a kevésbé ismert, de az új Hobbit-filmekkel egyre inkább reflektorfénybe kerülő, kiváló regény magával ragadó lendülettel mutatja be a fiatal Zsákos Bilbo kalandozásait. A cselekmény középpontjában Smaug, a rettenthetetlen szárnyas sárkány áll, aki elfoglalta a törpök mesés kincseket rejtő városát. Gandalf, Bilbo és tucatnyi lelkes törp útra kell, hogy szembeszálljon a sárkánnyal Ez az újraszerkesztett kiadás a Gyűrűk Urával szinkronban lévő terminológiát használja, ezért remek bemelegítés a maratoni hosszúságú Gyűrűk Ura-trilógia elolvasása előtt. Gyerekeknek és felnőtteknek is ajánljuk a rendkívüli részletességű háttérvilággal megáldott, de könnyen befogadható alkotást.

Szereted a Gyűrűk Ura trilógiát, de még nem ismered elég alaposan a Tolkien-univerzumot? Akkor itt az idő, hogy elolvasd a Gyűrűk Ura előzménykötetét, a Hobbitot! Ez a kevésbé ismert, de az új Hobbit-filmekkel egyre inkább reflektorfénybe kerülő, kiváló regény magával ragadó lendülettel mutatja be a fiatal Zsákos Bilbo kalandozásait. A cselekmény középpontjában Smaug, a rettenthetetlen szárnyas sárkány áll, aki elfoglalta a törpök mesés kincseket rejtő városát. Gandalf, Bilbo és tucatnyi lelkes törp útra kell, hogy szembeszálljon a sárkánnyal Ez az újraszerkesztett kiadás a Gyűrűk Urával szinkronban lévő terminológiát használja, ezért remek bemelegítés a maratoni hosszúságú Gyűrűk Ura-trilógia elolvasása előtt. Gyerekeknek és felnőtteknek is ajánljuk a rendkívüli részletességű háttérvilággal megáldott, de könnyen befogadható alkotást.

Első osztályú háborús könyv, képes úgy mutatni be a harcok abszurditását és értelmetlen jellegét, hogy közben eszébe sem jut megkérdőjelezni a hagyományos értelemben vett férfias erényeket, mint amilyen a bátorság, a bajtársiasság vagy épp a vezetői kvalitások (akármelyik oldalon). Marlantesnél a háború azért groteszk, mert folyamatosan olyan morális döntéshelyzetek elé állít, amelyekben nem dönthetünk úgy, hogy az erkölcsi jón belül maradjunk. A háborúban tehát nem is a vérontás a legfőbb rossz, hanem hogy megteremti a teret, amiben az ilyen szituációk mindennapossá és pengeélessé válnak - és ezeknek a szituációknak az ábrázolása emeli a Matterhornt az utóbbi idők legjobb háborús regényévé. P

Hosszú hetekig csak szemeztem a polcom lévő kötettel. Féltem kicsit, mert nem tudtam mit várhatok el a film után a történettől. Mert bizony voltak elvárásaim. Ismerni egy cselekményt és annak végkifejletét, egy dolog. Megrendülni azon, ahogy ez a cselekmény és annak végkifejlete elénk tárul a könyv soraiban, másik dolog. Azt hiszem utóbbi a nagyobb. Fantasztikus, szomorú, megdöbbentő. Hogy igaz-e a történet? Miért ne lehetne. Hogy közelebb hozza-e Istent? Mindenki döntse el maga. A filmen sírtam, a könyv végén nem. Emiatt marad tovább az emlékezetemben.

Sokszor éreztem azt, hogy nehéz egy-egy könyv kapcsán szavakba öntenem azt, ami kavarog bennem azután, hogy elolvastam. Sokszor, de sosem így. Valaki már írta korábban itt: valóban nehéz elengedni ezt a könyvet. Bizonyos értelemben többet vártam (talán a saját, folyamatban lévő spirituális felfedezőutam miatt, talán nem), bizonyos értelemben pedig semmit. Érdekes, hogy az első részt olvasva is folyamatosan ott motoszkált bennem az érzés, hogy mindaz amit olvasok más (több? hét?) jelentéssel bír, és a precízen egymás után pakolt szavak, a remekül, precíz aprólékossággal felépített cselekmény mögött más (több? hét?) mondanivaló feszül. Az érzés kicsit tompult, aztán a második rész vége felé haladva újra felerősödött. És amikor már-már azt éreztem, hogy kezdem elveszíteni szem elől azokat a szálakat a két rész között amiket addig látni véltem, amikor már azt éreztem, hogy két külön történetről van szó, akkor a mindössze néhány oldalas harmadik rész felért egy tarkonrúgással. (És óhatatlanul a Darázsgyár jutott eszembe, még ha a két könyv a lehető legtávolabb esik is egymástól.) Így van ez Istennel is. Valahogy így.

Nagyon lassan haladnak az események, ezért az olvasó maga is közelről érezheti a fogságba esett fiú szenvedését. A történet vége minden addigi gondolatunkat és hitünket megforgatja bennünk, de véleményem szerint segít hinni. Ajánlom annak, aki szeretne elmerülni egy másik ember életében, feledve közben saját - bagatellnek tűnő - problémáit.

Nagyon jó könyv! Fantasztikus a sztori!

Tavaly karácsonyra megkaptam az Európa Könyvkiadó új fordítást tartalmazó 2012-es kiadását, ami végre visszahozta azt a hangulatot, ami az angol eredeti olvasásakor töltött el. Remek versfordítások, a nevek összhangban A Gyűrűk Urában szereplő nevekkel, fordulatos történet, vérengzések nélkül. Egy szóval remek családi olvasmány. Össze sem hasonlítható a Hobbit előző "A Babó" címen megjelent magyar kiadásával, ami maga volt a rémálom (gyatra fordítás, kötéshibás könyv, széteső lapok). Ezt a kiadást mindenkinek melegen ajánlom!

Nagyon messzire repít ez a könyv. Nehéz megfigyelni hol lép át az író a valóságból a képzelet világába és vissza. Szépek a képei és elgondolkodtató. Csavar van a végén! :)

A történet elején egy olyan - rendkívül kegyetlen és kíméletlen - főhőst ismerhetünk meg, aki nem ismer lehetetlent, áthág minden korlátot, fiatal kora ellenére gyilkosságok, brutális cselekedetek sora szegélyezi útját, ellentmondást nem tűr, a legdurvább eszközökkel szerez érvényt akaratának, s mindezt olyan könnyed lazasággal teszi, hogy egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Zseniálisan megírt gonosz karakter. :) Aztán ahogy haladunk előre a fejezetekkel, úgy ismerjük meg a múlt és a jelen kis szeletkéit, képet kapunk arról, hogy Jorg, a Tövisek Hercege mitől vált azzá a szörnyeteggé, aki azt a sok kegyetlenséget elkövette, mi állt ezeknek a cselekedeteknek hátterében, mi hajtotta előre, és kik igazából a cselekmény mozgatórugói. A könyvben is használt hasonlattal élve: vérbeli sakkjátszma ez, csak éppenséggel a szerepek tisztázása várat még magára. A történetből egyértelműen kiemelkedik Jorg karaktere, és felmerülhet a kérdés, hogy vajon egyetlen ember jellemét és annak változásait bemutató írás képes e kellően érdekes és színes lenni ahhoz, hogy végig fenntartsa a figyelmünket, és ne váljanak a lapok üressé, a történet érdektelenné, semmitmondóvá. Nem egyszerű erre válaszolni, de azt gondolom, igen. Amíg végigkísérjük Jorg viszontagságos életútjának fontosabb állomásait, megismerhetünk néhány társat, akikről pár kivétellel nagyon keveset tudunk csak meg, bár az a néhány, aki több szerephez jut, kellően jól megírt figurája Lawrence meséjének, hozzáteszik azt a szükséges pluszt, ami előbbre viszi a történetet, általunk megértünk bizonyos miérteket. Talán nem is a társ a legjobb szó rájuk, de olyan elemei a történetnek, akik karakterkidolgozás szempontjából ugyan nem túl hangsúlyos, de mégis meghatározó szereplői Jorg életének, hatottak rá, alakították őt. Ugyan eddig csak pozitívumokat szedtem csokorba, de ettől függetlenül nem vagyok maradéktalanul elégedett. A cselekmény egyes pontjai valahogy nekem kilógtak a nagy egész egyébként zseniális atmoszférájából, kicsit idegennek hatottak ebben a jól kitalált közegben. Összességében pár apróságtól eltekintve nagyon tetszett a Tövisek Hercegének a meséje, Lawrence stílusa. A történet maga vélhetően nem fogja megváltani a világot, de kellően pörgős, lendületes, a durvaságot nem nélkülöző elemekkel megteremtett kissé sötétebb hangulatvilág uralja, és Jorg hihetetlenül jól eltalált karakterével megfűszerezve minden adott a remek szórakozáshoz. Piros pont a szerzőnek, hogy a mű önmagában véve is élvezetes olvasmány, szóval a kötetre egy sorozat nyitó darabjaként tekintő olvasókat se riassza el.

Letehetetlen! Hátborzongató történet finom iróniával; a világegyetem nagy kérdései bontakoznak ki, miközben egy hajótörött históriáját olvassuk.

Nagyon nagyon tetszett!Várom a folytatást:)

sokkal meseszerűbben van leírva mint a gyűrűk ura dehát ez érthető... ennek ellenére nagyon jó könyv méltó előzménye az ugyancsak nagyszerű folytatásnak! ajánlom mindenkinek a gyűrűk ura előtt!!!

A könyvet ajándékba kaptam. Eleinte el sem tudtam képzelni, mit lehet ennyit írni erről az utazásról - amely meglepően kevés szereplővel bír - úgy, hogy az érdekes is legyen. Aztán belekezdtem és egyszerűen sajnáltam minden percet, amelyet nem az olvasásával töltöttem. Fiktív és mégis valóságos. Nagyszerű élmény volt. Tagja lett az 5 kedvenc könyvem egyikének.

nekem nagyon tetszett az egész. anyós kapott belőle egy példányt karácsonyra:D

Olvassátok el. Egy nagy titok, amely most felfedi önmagát!

Miután elolvastam a könyvet más szemmel látom az embereket. Átértékelődnek a kapcsolatok. Élhetőbb lenne a világunk, ha lenne merszünk tanulni a "természet egyszerű gyeremekei" -től.

Történet, illusztráció: 5 Fordítás: 2-3 (kicsit összecsapott, néhol érthetetlen)

Nem értem a regény magasztalását.

A könyv írója jól ismeri a japánok gondolkodásmódját, ezért a könyv a szereplók motivációit, gondolatait is feltárja, ezáltal érthetővé válik a szereplők viselkedése tettei. Mindenkinek ajánlható a könyv, aki a japán kultúrával szeretne megismerkedni, illetve ezen zűrzavaros történelmi korról társaedalomrajzot kapni.

Legjobb könyv, amit valaha olvastam. Burgess szerintem nem volt teljesen ép elméjű, de Vörösmarty is akkor írta a legjobb műveit, mikor már nem volt teljesen komplett. 16+ fölött mindenkinek ajánlom. ( Nem azért, mert ijesztő vagy ilyesmik - mert egyébként NAGYON is az - hanem azért 16 fölött, mert akkor már talán elég érett az ember arra, hogy mindent megértsen benne, vagy legalább is sok mindent)

Csodálatos könyv !! Miután elolvastam legalább már 6-szor filmen is megnéztem. Fantasztikus a történet, a szereplök, imádom Afrikát. Nem csak a könyv miatt, hanem amugy is. Nem szabad kihagyni sem a köny- vet, sem a filmet !!

Egy lebilincselő könyv mely csodásan mutatja be a főszereplő erényeit és ezzel együtt emberi nagyságát. Pi és a bengáli tigris találkozása teljesen irracionális és mégis hiszünk benne, mert ez a kapcsolat sorsszerű és irigylésre méltó. Az állatkert fogalmát új megvilágításba helyezi az író, az állatok leírásai pedig rendkívül részletesek. Egy igazi spirituális utazás, egy hajón amiből az ember nem akar kiszállni.

Most olvasom és nagyon tetszik! Imádom Afrikát, ha kapnék egy ingyen repjegyet, csomagolás nélkül elindulnék =) Úgyse kell az 50 fokban annyi ruha, max bikini, mint abban a dalban... És csomó olyan dolog van benne, amin csomót gondolkoztam, de Karen Blixen egy mondatban leírta! <3 Very good book! (L) Sehr gut Buch!!!

Méltó befejezése a Poirot történeteknek! Igaz hogy kitalálhatod, mi történik majd, de nem is ez a lényeg. Ajánlom az Agatha Christie könyvek rajongóinak!

A titokzatos styles-i eset és a Függőny. Így kerek a történet. Poirot első és az utolsó kalandja. Agatha rajongóinak kötelező, de amúgy is kihagyhatatlan! Elegáns, zseniális megoldás, de azért szomorú is!

Ritka az olyan könyv, amelyik hetekig elolvasása után is elgondolkoztat. Ez olyan volt. Karácsonyra meg is vettem legalább 4-5 embernek, aztán vegzáltam őket, hogy olvassák el, hogy végre legyen kivel beszélni róla! Én angolul olvastam, de az ismerősöknek ezt a magyar verziót vettem meg, az illusztrációk tényleg nagyon szépek.

A könyv fantasztikus, szinte leírhatatlan, hogy milyen hatást gyakorolt rám. A filmmel ellentétben, nyersebbnek, kegyetlenebbnek ám lázadóbbnak mutatja be a mi kis Alexünket. Érdemes elolvasni. Én könyvtári példányt olvastam el, szerettem volna megrendelni, de sehol sem lehet. Remélem,hogy itt minél hamarabb elérhető lesz a könyv.

Sok éve a Petőfi Rádióban (vagy a Kossuthon?) leadták "hangoskönyvként" (színészi felolvasás). Tudtam, hogy kiadta az Európa, de idáig sehol sem leltem rá. Látom, most lehet kapni. A héten meg is veszem a Libriben.

mint minden Poirot-könyv, ez is remek...ez az egy viszont szomorú hiába tudja az ember, hogy előbb-utóbb bekövetkezik, azért mégis rosszul esik

Szomorkás. És valóban, aki már olvasott egy-két Poirot történetet, az akaratlanul is rájön arra, ki a bűnös. Nekem -az amúgy imádott- Hastings kapitányból kicsit sok volt, de nyilván ez kellett a törénethez. És még egy elegáns megoldás Christie-től. Ott fejezi be Poirot, ahol elkezdte. Stylesban. Belga menekültként ide érkezik Poirot, itt kezdődik új élete, és magánnyomozói karrierje. Az első Poirot történet is itt zajlik. Ha még nem olvastad, azonnal szerezd be! A titokzatos stylesi eset. Az egyik kedvencem!!!

Számomra kicsit szomorkás a könyv hangulata. De az egyik legérdekesebb történet!!!!

Poirot most is zseniálisan oldja meg a rejtélyt, nála már csak Agatha Christie zsenialitása a nagyobb! Az első könyve, melyben jól tippletem ki a gyilkos! Poirot rajongóknak kötelező, de csak akkor ha már olvasták az összes olyan regényt amiben ő nyomoz, mert ez tényleg az utolsó esete... Épen ezért szomorkás is, talán ezért annyira más, mint a többi Poirot történet!

Az indiai Robinson Cruso.Az emberi leleményesség határtalan,a hit csodákra képes.

Eddig ezzel együtt 4 könyvet olvastam a Bronte nővérektől, (Üvöltő szelek, Villette, Az angoltanár) s meglepő módon ez a könyv a második legjobb, amit a kezembe vehettem! Rövidsége ellenére is izgalmas, és lebilincselő olvasmány. Tulajdonképpen a nevelőnői/tanítónői szálat követi ez a regény is, bár itt azért nagyobb hangsúlyt fektet a tanítványok úgymond &#8222;rosszabbik énjére&#8221;, aminek egyenes következménye, hogy főhősünknek meggyűlik a baja velük, és sokszor hatástalannak bizonyul áldozatkész munkája. Ami ebben a műben tetszett, az a valódisága, hogy nem egy olyan történetet olvasok, melyben minden szép, és minden jó, hanem megmutatkozik a küzdelem is. A megoldás sem elhanyagolható, hisz címszereplőnk elnyeri jutalmát, a tiszta szerelmet.

Háát, igazából tetszett is, meg nem is, megfogni inkább nem fogott meg, és nem is olvasnám újra, de mégis azt mondom, hogy inkább tetszett, mint nem.

Jó, de nem egy maradandó élmény!

Maga a könyv nagyon jó ötlet, tetszenek az illusztációk is, de a végeredmény mégse tetszik...Mivel már korábban olvastam ezeket a történeteket angolul és más fordításban is, nagyon furcsa volt nekem, hogy le lettek rövidítve ezek a szerintem egyáltalán nem megterhelően hosszú történetek. A fordító pedig valami nagyon nagyot szeretett volna alkotni, amikor már a címeket sem tudta meghagyni eredeti formájukban (Bice-béka, A vörös halál álarca)...Én tehát az eredeti fordításokra szavazok(Babits):-)

El kell olvasni!

Vannak könyvek, amelyeket nem lehet letenni. Ez olyan, hogy ha vége van, újra kell kezdeni.

Igen, mielőtt elfelejteném: az illusztrációk MESÉSEK!!!!! Kicsit elvontak, ahogy maguk a sztorik is!! :)

Egyik kedves barátnőm ajándékozott meg ezzel a könyvel. nagyon szeretem Poe-t, mint írót, és ezek a kis történetek annyira jók!!! Főleg a Fekete macska:) Olvassátok el mindenképp:)

*hibáért XD (kimaradt az á )

Egy apró hibát javítanék a saját értékelésemen: Gyűrtűt helyett Gyűrűt. Elnézést kérek a hibért

Ez a könyv zseniális , van olyan jó mint a Gyűrűk Ura, csakhát terjedelmében rövidebb, de ezt elolvasva valamilyen magyarázatot lelünk amit a Gyűrűk Ura nem részletez..(pl. amikor Bilbó megleli a Gyűrtűt) Ajánlom mindenkinek!!!!

ugyan én még nem olvastam de leírás alapján nagyon jó könyv lehet !! és az ára se csillagászati , sőtt kifejezetten olcsó egy ilyen jó könyvért , na igy kell ezt csinálni ...

Ez a könyv életem egyik legnagyobb könyvélménye....jó stílus... jó történet.... sajátos hangvétel...

Afrika!!Das ist ja die totale Savanne hier!! Fett!

Nagyon jó a KÖnyv olvassa el mindenki azt ajánlom

Amikor megjenent a könyv, még aznap megvettem. Délután egy zsúfolt könyvesboltban találtam rá, ahol már kupacokban hevert, a neki szánt polcon. És hosszú várakozás után ott volt a kezemben az a könyv, amit Sting írt. Lehetne-e annál hitelesebb egy önéletrajzi könyv, mint amit személyesen, az az ember ír, akiről a könyv szól? A válasz egyételmű. Az olvasó, egy olyan élet alapjait ismerheti meg, akinek a gyerekkora a kemény munkáról, a szülei által soha ki nem mondott és mutatott érzelmekről és az otthontól való elmenekülésről szólt. Egy személyiség, akit nem nyomhattak el, mert az álmait, vágyait nem adta fel, keményen megküzdött azért, hogy az legyen, akinek ma látjuk őt. Egy egyszerű, hétköznapi ember, aki fantasztikus zenéket ír. Ruskó Mónika 2004.06.15.

Lelkendező recenziókra hallgatva szereztem be ezt a könyvet – és bánom, hogy megtettem. “A Lempriere-lexikon” bosszantóan rossz könyv, stílus és tartalom tekintetében egyaránt. Íróját, Lawrence Norfolkot a kortárs regény Umberto Eco által fémjelzett vonulatába szokás sorolni, de ami Eco áradó történetmondásában szeretnivaló sajátosság, az nála izzadmányos mintakövetésnek tűnik, legalábbis ebben a művében. Tőle is bőséggel kapunk történelmi és kultúrhistóriai utalásokat, de ömlesztve, minden kitapintható vezérelv nélkül. Mint stréber diák, ha vizsgadolgozatot ír, szerzőnk ki nem hagyna egy alkalmat, hogy közbeszúrjon valami hangzatos idegen kifejezést vagy fennkölt mitológiai allúziót – a legtöbb esetben a szöveg logikájától teljesen függetlenül és többletjelentést nem nyújtva –, csak hogy kitűnjék erudíciója. Ha valamit ilyen tenyérbemászóan bizonygatnak, az minimum gyanús. Míg Ecónál a populáris irodalom lestrapált toposzai új tartalmakat nyernek a filoszi “adalékoktól”, addig itt ennek az ellenkezője történik: egy lehetőségeiben potens történet válik egyre sápadtabbá, papírízűbbé a mértéktelen tudálékoskodástól. De a bajok nem érnek ezzel véget. A cselekmény legalább annyira kimódolt, mint a stílus – a valószerűségnek, megokoltságnak még a látszatával sem törődik. Ugyanakkor (vagy épp ezért) sajnálatos módon tíz-húsz oldalakkal előre megjósolható. Ezt ellensúlyozandó, lépten-nyomon homályos ömlengéseket kapunk, hogy ne fájjon annyira az epikai megoldások ponyvaszintet is alulról közelítő igénytelensége. A két-három oldalanként menetrendszerűen befutó dodonai szóhalmazoknak színleg valamiféle tudatfolyam-festő szerepet szánt a szerző, de erős a gyanúm, hogy igazából az írói invenciónak a cselekményszövésben megmutatkozó gyengeségeit leplezik, maszatolják. És akkor még ott vannak maguk a mondatok. “A vidáman komolykodó szavak Juliette jelenlétét fedték fel az előcsarnok hűvös félhomályában.” “Nyelvek és nyelvjárások mély, halk bábele olvadt egybe kivehetetlenül.” Fogalmam sincs, hogy a fordítónak mekkora szerepe van abban, hogy oldalanként öt hasonló “irodalmi értéken” kell túltennie magát a nyájas olvasónak. Egy biztos: ennél még Sárbogárdi Jolán is jobban teljesít. Az ő sutaságai legalább szórakoztatóak. Persze, Sárbogárdi Jolán csak egy kitalált író – Lawrence Norfolk viszont létezik, mi több, két további könyve is olvasható magyarul. A legújabbat, meglepetésemre, Esterházy Péter is a mennyekbe magasztalta az ÉS-ben. Letagadhatatlan, néhol megcsillan “A Lempriere-lexikon”-ban ez-az – egy-egy jólsikerült kép, kis humor, helyenként oldalakon át tartó sodrás -, és a sok modorosság közepette az olvasónak ilyenkor eszébejut, miért is vásárolta meg ezt a könyvet. De ezekért a kis gyöngyökért – ez lenne a véleményem summázata – az elvárhatónál tovább kell víz alatt lenni. Lélegzetvisszafojtva – de nem az izgalomtól.