Tóth-Máthé Miklós

Tóth-Máthé Miklós

Tóth-Máthé Miklós 1936-ban született Tiszalúcon, ahol apja református lelkész volt. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon kezdte, a debreceni Református Kollégiumban folytatta, majd Diósgyőrben, a Kilián György Gimnáziumban fejezte be. Erről az érettségi körüli időről egyik vallomásában azt mondta: "Nappal figuráns voltam a Betonútépítő Vállalatnál, délután gimnazista és közben tagja a miskolci Déryné Színház stúdiójának. Egyébként ezt az időszakot megírtam a Figuránsok című regényemben?"

1957-ben nyert felvételt a budapesti Színművészeti Főiskolára. Tanárai közül a legszívesebben Pártos Gézára, Básti Lajosra, Sulyok Máriára és Olty Magda főigazgatóra emlékezik. Kilenc évet töltött színpadon, s eközben megjárta Veszprém, Békéscsaba, Győr színházait és két pestiben is játszott, a Tháliában és a Vígszínházban.

Első novellája 1971-ben (35 éve) jelent meg a Magyar Ifjúságban. Ezzel a váltással visszatért a kisdiákkor álmához, amiről ő maga mondta: "Előbb akartam író lenni, mint színész, aztán mégis előbb lettem színész, mint író."

Eddigi pályáját mintegy 30 könyv fémjelzi, ami azt jelenti, hogy szinte évente egy-egy új kötettel lépett elő. Tóth-Máthé Miklós történelmi és társadalmi regényei, elbeszélései és drámái alkotják munkásságának egyik súlypontját, míg a másikat a szatírák és humoreszkek.

Eddigi életművéből szirtekként emelkednek ki a reformáció korának nagyjairól és a hazai protestantizmus meghatározó személyiségeiről írt művei. Csak emlékeztetőül: A szabadság nótáriusa - Ráday Pálról; Élet zsoltárhangra - Szenczi Molnár Albertről; Az Isten trombitája - Méliusz Juhász Péterről íródott, akinek alakját egy drámában is feldolgozta; Megszámlálta futásodat - c. műve pedig Károli Gáspárról szól. Ezek a művek egyértelműen mutatják, hogy Tóth-Máthé Miklós "beledolgozta" magát a reformáció korába, aki a hitviták izzó légkörét és a nagy személyiségek arcélét, jellemét átütő erővel tudta megformálni. A nagy magyar reformátori triász - Méliusz, Károli, Szenczi - lelkiségének közelhozása a mai emberhez, Tóth-Máthé Miklós munkásságának küldetésszerű feladata. Azt mondja erről a szándékáról: "Őket, ezeket a rég volt példamagyarokat próbáltam hát élővé mozdítani a regényeimben és lehetőleg úgy, hogy az olvasó számára érdekes, izgalmas legyen a történetük."

A példamagyarok előtti főhajtásba sokakat sikerült azzal is bevonnia, hogy hagyományteremtő szándékkal megszervezte Debrecenben a reformáció napján azokat a koszorúzásokat, amelyekben részt vett a Szellemi Szabadlegények és -leányok Társasága, a Tiszántúli Egyházkerület és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, hogy a városhoz kötődő hírneves reformátorok egyetemi parkban magasodó szobrai előtt évente közös főhajtással, a gazdag életutak felidézésével emlékezzenek Méliusz Juhász Péter, Huszár Gál, Szenczi Molnár Albert és Komáromi Csipkés György munkásságára.

Regényei közül több is életrajzi motívumokra épül. Ezek közül elég legyen itt csak a Pecúrok című regényét megemlíteni, amelyben az egykori sárospataki kisdiák-lét rejtelmeit örökítette meg, illetve a Figuránsok című regényét, amelynek romantikával átszőtt, de tragikusan végződő eseménysora az 1956-os történések között játszódik. Saját családja sorsába engedett bepillantást akkor is, amikor az Anyám könyvét, a gyermekeinek szánt Megírod, apa? című kötetét és a Tiszalúcról írt Múlt időben című emlékkönyvét jelentette meg. Tóth-Máthé Miklós 2003-ban veszítette el feleségét, dr. Kováts Enikő orvosnőt, akinek emlékét legutóbb megjelent kötete is őrzi: Hiányod hűsége (2006).

Tóth-Máthé Miklós szatirikus hangját különösen is a Világszám, a Szekérsirató, a Hamu a sörben, a Dobszóló a naprendszerben, A csalódott Lebernyegi című művei őrzik.

Könyvei és drámái mellett két CD-je is napvilágot látott. 1997-ben Kín és dac címmel Ady-műsorát adta ki, 2004-ben pedig a Csokonai-év alkalmából jelent meg Vitéz Mihály ébresztése című Csokonai összeállítása. "Ebből is látható - ahogyan ő maga vallja - , hogy bennem a színész - számos előadóestet is tartottam - és az író most már örökre elválaszthatatlan. Segítik egymást. Nem csupán akkor, ha drámát írok, de minden más művemben is, hiszen mindegyikben emberek a szereplőim, és az olvasóim számára azokat is élővé kell mozdítanom, csak ebben az esetben a lelkük színpadán."

Eddig öt bemutatott színpadi műve volt, közülük a Méliusz című dráma a II. Református Világtalálkozó ún. "templomszínházát" is létrehívta néhány előadás erejéig. 1998-ban, a nagyváradi magyar nyelvű hivatásos színjátszás 200. évfordulója alkalmából a Szigligeti Társulat drámapályázatot hirdetett s akkor a megmérettetés során - a beérkezett több mint száz pályamű közül - a zsűri legjobbnak Tóth-Máthé Miklós: Tűz és kereszt c. történelmi drámáját ítélte. A mű ősbemutatóként történő színrevitele 2000-ben, a nagyváradi kőszínház centenáriumához kötődött. A szerző ezúttal a magyar középkorba nyúlt vissza témáért, s a hányattatott sorsú Árpád-házi királyok közül az egyik legtragikusabb személyiségnek, IV. (Kun) Lászlónak az alakját idézte meg.

Tóth-Máthé Miklós 1997-2004 között a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen beszédművelést és dramaturgiai alapismereteket oktatott, ahol diákjainak szeretete és elismerése övezte.

Nívódíjak és különböző jutalmak mellett 1996-ban megkapta Hajdú-Bihar megye Kölcsey-díját, 1999-ben pedig szülőfaluja, Tiszalúc fogadta díszpolgárai sorába.

Tóth-Máthé Miklós termékeny írói munkásságában kiemelkedő szerepet játszik a protestáns értékek magasra emelése, megismertetése és népszerűsítése. Bibliai ihletésű novelláit az emberi viszonylatok közötti etikus eligazodás és az isteni jellemnevelés szép példáinak a megragadása jellemzi. Történelmi regényei és drámái témaválasztásukkal és kidolgozottságuk minőségével érdemessé teszik Tóth-Máthé Miklós írót arra, hogy eddigi munkássága elismeréseként, a protestáns kultúra terjesztéséért végzett kiemelkedő tevékenységéért részesüljön a Károli Gáspár-díjban.