A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
Madárka különös, a megszokott élettől elrugaszkodott álomvilágban él, melyet még legjobb barátja...
Igényelhető
Utolsó ismert ár:
2 660 Ft
1925 november 7-én, a pennsylvaniai Philadelphiában született, polgári neve Albert Du Aime. Legismertebb műve a Birdy (Madárka), amely filmként is sikert aratott. Tidings (Hírhozók) című regényét 1987-ben írta. 1943-ban fejezte be az Upper Darby-i középiskolát, az ötvenes években Párizsban élt, ahol festőként dolgozott. Madárka című regénye 1979-ben jelent meg. A regény hőse a vietnami háborút megjárt megjárt fiatalember, aki olyan mániákus érdeklődéssel fordul a madarak felé, hogy mindenben utánozni akarja őket. A könyv a kritikusok és a közönség körében egyaránt sikert aratott, Alan Parker rendezett filmet belőle Nicholas Cage-dzsel és Matthew Modine-nal a főszerepben. A mű megjelenése után, majd a nyolcvanas évek elején Du Aime nyolc regényt írt, köztük a Dad-et (Apa) és az Éjfélre kitisztul-t: e kettőt ugyancsak megfilmesítették. Az Apa egyik főszerepét Jack Lemmon játszotta.
Wharton regényhősei közül - annak ellenére, hogy nevükben és származásukban különböznek egymástól - sokan hasonló élményekkel, jellemvonásokkal és attitűdökkel rendelkeznek: feltételezhető, hogy e figurák önéletrajzi fogantatásúak. A II. világháború idején az amerikai 87-es gyalogezred kötelékében Franciaországban és Németországban szolgált. Felnőtt életének egy részét festőként töltötte Franciaországban, ahol egy lakóhajón élt, és több gyereket is nevelt (akik nem minden esetben értettek egyet Wharton pedagógiai felfogásával). Meglehetősen jó kezű ács-ezermester. Súlyos emésztőrendszeri panaszokban szenved vagy szenvedett.
1988-ban lánya, Kate, veje, Bert, valamint két kisgyerekük halálos balesetet szenvedtek: autójuk egyike volt a huszonháromnak, amelyek gyepégetés során keletkezett füstben egymásba rohantak.
1994-ben Wharton egy nagyobb részben dokumentum-könyvben, az Ever Afterben számol be a baleset okairól, a család erre következő gyászáról, és a három évről, amelynek során az oregoni igazságszolgáltatás rendszerében keresett jogorvoslatot az övéit ért tragédiára. Houseboat on Seine című, 1994-ben megjelent emlékiratában egy lakóhajó megvásárlásáról és felújításáról számol be. Az író a kaliforniai Encinitasban halt meg nyolcvankét éves korában, 2008-ban egy fertőzés miatt, amelyet a kórházban kapott, ahol magas vérnyomással kezelték.
Wharton második világháborús regénye nem a fülek mellett süvítő töltényekről és a folyamatos frontvonalbeli harcokról szól. Van benne ilyen is, de elsősorban a szerző saját, a háborúban szerzett érzelmi élményeiből, történetről történetre építkezik. Bő ötven évvel az események után tudott csak vallani azokról az eseményekről, amelyek mint a srapnel a húsba, úgy vájtak a lelkébe.
Most olvastam el a könyvet,a barátnőmtől kaptam .Nagyon tetszett ez egy valótlannak tünő szerelem, és jó ha néha az ember erről álmodozik,hátha a valótlan egyszer valóra válik.Persze tenni is kell érte. Nekem nagy élmény volt. Már én is nyugdijas vagyok, de reménykedhetünk a szerelemben, ez kortalan. Ajánlom másoknak is: Tisztelettel Julia.2010.
Én kb. 10-15 évvel ezelőtt olvastam először ezt a könyvet és folyamatosan eszembe jutott az évek során. Sajnos mostanában nem lehet sehol kapni, de sikerült kölcsönkérnem valakitől és a napokban újraolvastam.
Nagyon érdekes, ha valaki kedveli Wharton franciás-bohém művészvilágát és szenvedélyes élet-keresését, annak tetszeni fog. Újraolvasáskor felfigyeltem néhány tévedésre vagy olyan részre, amely illuzórikusnak tűnik. De mindezzel együtt elfogadható, nagyon olvasmányos és valóban elgondolkodtatja az embert a fontos dolgok sorrendjéről. És arról, hogy amire nagyon vágyunk, az sikerül, beteljesedik. Ha hetvenkét évesen is - soha nincs késő.
Wharton második világháborús regénye nem a fülek mellett süvítő töltényekről és a folyamatos frontvonalbeli harcokról szól. Van benne ilyen is, de elsősorban a szerző saját, a háborúban szerzett érzelmi élményeiből, történetről történetre építkezik. Bő ötven évvel az események után tudott csak vallani azokról az eseményekről, amelyek mint a srapnel a húsba, úgy vájtak a lelkébe.